Miben segíthet az Ayres, azaz DSZIT terápia?

Sok szülő találkozik azzal a jelenséggel, hogy gyermeke ügyetlenebbül mozog, nehezen ül nyugton, túl- vagy alulreagálja az érzékszervi ingereket, vagy nehezen alakul ki nála a figyelem és a szabálykövetés. Ezeknek a nehézségeknek gyakran közös hátterük van: az érzékszervi ingerek megfelelő összerendezésének, azaz a szenzoros integrációnak az éretlensége. Az erre kifejlesztett, világszerte elismert módszer az Ayres terápia (ejtsd: „írisz” terápia), amelyet cikkünkben részletesen bemutatunk.

Mi az Ayres terápia?

Szervezetünket folyamatosan érik ingerek – egyrészt a külvilágból, másrészt saját testünkből –, és minden beérkező ingerre az idegrendszernek van valamilyen mozgásos válasza: meglátjuk a lépcsőt, és fellépünk rá; megérezzük a forró vizet, és elhúzzuk a kezünket. Ezeknek a sokféle csatornán érkező ingereknek a felfogása és összerendezése azonban nem mindig egyszerű feladat az idegrendszer számára – ha ez a folyamat, azaz a szenzoros integráció zavart szenved, az az idegrendszer éretlenségének a jele lehet.

Magyarországon a módszer DSZIT terápia néven is elterjedt – a DSZIT lényegében az Ayres-terápia hazai adaptációja, a két megközelítés alapelve és lényege megegyezik.

Az Ayres-terápia (szenzoros integrációs terápia) elsősorban a két legősibb érzék, a tapintásérzék és az egyensúlyérzék ingerlésén keresztül segíti a gyermeket, hogy magasabb idegrendszeri integrációs szintre jusson. Ezek az érzékek már a magzati élet korai szakaszában, 8–10 hetes kortól működnek: a belső fülben található egyensúlyszerv (labirintusszerv) segítségével a magzat már ekkor érzékeli a gravitáció változásait, és mozgással reagál rájuk. A módszer alapelve, hogy az érzékletek legjobb összerendezője maga a mozgás.

Kinek ajánlott az Ayres terápia?

A terápia akár 1 napos kortól alkalmazható, és az alábbi esetekben javasolt leggyakrabban:

• szülési trauma után, ha a csecsemő nyugtalan, rosszul alszik, nehezen alkalmazkodik az új körülményekhez;
• megkésett mozgásfejlődés esetén, amikor az észlelési és tanulási funkciók is megkésve indulnak fejlődésnek;
• mozgássérült gyermekeknél, mivel az Ayres-eszközök új mozgásélményeket adnak, segítve a testhelyzetek adaptálását és a mozgásos válaszok kialakulását;
• ügyetlen, összerendezetlen mozgású gyermekeknél, akiknél a sokféle mozgásforma és eszköz fejleszti a koordinációt, egyensúlyt, figyelmet és koncentrációt.

A módszer érdekessége, hogy látszólag egymástól teljesen eltérő nehézségek esetén is javulást hozhat, például:

• figyelem- és tanulási zavarral küzdő gyermekeknél;
• nehezen beszélő gyermekeknél;
• finom kézmozgásokban (pl. írásban) ügyetlen gyermekeknél;
• társas kapcsolataikban sikertelen gyermekeknél;
• koraszülötteknél;
• autizmus spektrumzavarral élő, a környezettől inkább elzárkózó gyermekeknél;
• hiperaktív, illetve éppen túlzottan passzív gyermekeknél.

A terápia menete

1. Értékelés A terapeuta felméri a gyermek érzékszervi feldolgozási nehézségeit, amelyek a mozgás, a tapintás, az egyensúly, az ízlelés, a szaglás, a látás és a hallás területét is érinthetik.

2. Egyéni fejlesztési terv Az értékelés eredményei alapján a terapeuta egyénre szabott fejlesztési tervet állít össze, meghatározva a terápiás célokat és feladatokat.

3. Terápiás foglalkozások A foglalkozásokon a terapeuta és a gyermek közösen dolgozik: a gyermek aktívan vesz részt az ingerek befogadásában és feldolgozásában. A feladatok sokfélék és a gyermek egyéni igényeihez igazodnak – lehet szó hintázásról, mászásról, egyensúlyozásról, labdajátékokról vagy különféle tapintási ingerekkel végzett feladatokról. A terápia fontos eleme a játékosság és a sikerélmény, amelyek a gyermek motivációját fenntartják.

4. Folyamatos értékelés és visszajelzés A terapeuta a terápia teljes ideje alatt nyomon követi a gyermek fejlődését, és rendszeresen visszajelez a szülőknek.

Amit érdemes tudni a terápia szemléletéről

Az Ayres-terápia nem összefüggéstelen gyakorlatok sorozata, hanem a terapeuta által gondosan megtervezett, jelentéssel bíró cselekvéssor, amelynek néhány fontos alapelve:

• a részvétel sosem kényszer – a termet úgy rendezik be, hogy bármelyik eszközt/feladatot válassza is a gyermek, az számára hasznos és fejlesztő legyen;
• a terapeuta a gyermek partnere az interakciók során, és szükség esetén segítséget nyújt;
• a módszer gyerekközpontú, a gyermek belső motivációjára épít, és a gyermek is aktívan alakítja a folyamatot;
• játékos, vidám aktivitásokon keresztül valósul meg;
• felébreszti a gyermekben a kompetenciaérzést – vagyis azt az érzést, hogy megfelelően, sikeresen reagál az adott helyzetben;
• olyan, a teljes testet igénybe vevő tevékenységeket kínál, amelyek erősítik a taktilis (tapintási), proprioceptív (testhelyzet-érzékelési) és vesztibuláris (egyensúlyi) tapasztalatokat.

Milyen hatásai lehetnek a terápiának?

A visszajelzések szerint az Ayres-terápia (szenzoros integrációs terápia) az alábbi területeken hozhat fejlődést:

• fejlődő, pontosabbá váló nagymozgások, tudatosabb tempó-, ritmus- és irányérzék;
• fejlődő finommotorika és szem-kéz koordináció;
• jobb tér-, irány- és formaészlelés;
• erősödő testséma és testtudat;
• kialakuló szociális viselkedés, szabálytudat, figyelem és önbizalom;
• segítség megkésett járás, megkésett beszéd, megkésett szobatisztaság esetén.

A sokféle eszköz – hinták, labdák, csúszdák, kötelek, gyűrűk – fantáziadús, játékos használata a vesztibuláris és tapintásos ingerlésen keresztül javítja az agyféltekék közötti kapcsolatot, ami kedvezően hat a tanulási-megismerési folyamatokra, és segíthet megelőzni a későbbi tanulási és magatartási nehézségeket.

A tapasztalatok szerint a terápia hatására a gyermek nyitottabbá, boldogabbá, magabiztosabbá válik: örömét leli a mozgásban, szívesebben választ nehezebb feladatokat, jobban tud egy adott célra koncentrálni, és könnyebben fogadja el a kihívásokat. A foglalkozások során egyre inkább önmaga kezdeményezi a cselekvéseket, a tervezést és a variálást, valamint javul a kapcsolata a többi gyermekkel is.

Gyakran ismételt kérdések

Milyen kortól kezdhető el az Ayres terápia? A módszer akár 1 napos kortól alkalmazható, hiszen a tapintás- és egyensúlyérzék már a magzati élet korai szakaszában is működik.

Csak mozgásos nehézségek esetén ajánlott? Nem – a szenzoros integráció éretlensége sokféle, látszólag különböző problémában (figyelemzavar, beszédkésés, íráskészség, társas nehézségek, hiperaktivitás vagy passzivitás) is megnyilvánulhat, és ezekben a terápia szintén segíthet.

Kényszeríti-e a terapeuta a gyermeket bizonyos feladatokra? Nem, a módszer gyerekközpontú: a gyermek választja ki, milyen eszközzel, feladattal foglalkozik, a terapeuta pedig ehhez igazodva, partnerként segíti a fejlődést.

Hogyan épül fel egy foglalkozás? Játékos, mozgásos tevékenységekből – hintázás, mászás, egyensúlyozás, labdajátékok, tapintási feladatok –, amelyeket a terapeuta a gyermek egyéni fejlesztési terve alapján, tudatosan épít fel.

További információkat találhatsz a Magar DSZIT egyesület weboldalán.

Ajánlott termékek Ayres / DSZIT terápiákhoz